A madárpókfélék tartása

A madárpókfélék tartása a terrarisztika egyik fontos ága, mivel viszonylag kevés idő- és pénzráfordítással egzotikus állatok életébe nyerhető betekintés akár 20-30 évig is. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy egy szépen berendezett terrárium a lakások dísze is lehet. A madárpókok tartása során figyelembe kell venni, hogy vadállatról van szó, mely soha sem szelídíthető meg, ezért mindig nagy óvatossággal, figyelemmel és kellő tisztelettel kell az állattal bánni. A terráriumi tartás során, az állat gondozójának kell biztosítani minden feltételt, amire a madárpóknak életműködésének biztosítására szüksége van. Az itató használata szinte minden esetben ajánlott, aminek a alapterülete ne haladja meg a pók méretét. A benne lévő vizet 2-3 naponta érdemes friss vízre cserélni. Elhelyezhetünk búvóhelyet, más néven bújkálót, ami talajlakó pókok esetében egy félbevágott kókuszdió, egy nagyobb méretű fa, ami alá bebújhatnak. Fánlakó pókok esetében általában hosszabb, függőlegesebb felállított/döntött fakérgeket használnak.

Etetésük

A madárpókok ragadozó állatok. A természetben elsősorban nagyobb rovarokat, ezerlábúakat, más pókokat ejtenek el, esetenként kisebb gerinceseket, gyíkokat, kígyókat, rágcsálókat, a fán élő fajok pedig madárfiókákat is zsákmányolhatnak. Ennek megfelelően terráriumi tartása során is friss, élő takarmányállatot kell biztosítani a madárpókok számára. A kereskedelemben gazdag táplálékállat-kínálat áll rendelkezésre, így a madárpók változatos étrenden élhet a terráriumban. Elterjedt táplálékállatok: Kétfoltos tücsök (Gryllus bimaculatus), Banántücsök (Gryllus assimilis), Keleti vándorsáska (Locusta migratoria), Argentin csótány (Blaptica dubia), Halálfejes csótány (Blaberus craniifer), Konyhai csótány (Blatta lateralis), Közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor), Házi egér (Mus musculus). A természetben befogott táplálékállat veszélye, egyrészt az egyes fajok természetvédelmi jelentősége, másrészt a táplálékállatok esetleges fertőzöttsége, különféle parazitákkal és egyéb betegségekkel. Egyes vélemények szerint friss táplálék hiányában adható a pókoknak nyers hús, illetve máj is. Az etetés során nem ajánlatos túl nagy adagokkal etetni. A megmaradt, élő táplálékállatok károsíthatják a terrárium növényzetét, sőt a vedlés után lévő, sérülékeny madárpókot is. A madárpókok éjszakai állatok lévén legcélszerűbb este etetni, mivel ilyenkor kezdődik aktivitásuk.

Elhelyezésük

Elhelyezésükhöz terráriumot használjunk melynek méretét az adott állat helyigénye, életmódja fogja befolyásolni és persze az hogy az adott példány milyen méretekkel rendelkezik. A madárpókok helyigénye igen kicsi ezért ne válasszunk túl nagy terrárimut a számukra. Talajként megfelelő a vegyszermentes virágföld, kerti föld, tőzeg, illetve ezek keverékei, melyet durva homokkal is keverhetünk. A talajréteg vastagságát a faj igényei szerint alakítsuk attól függően hogy fánlakó, talajlakó vagy éppen üreglakó madárpókunk van. Egy üreglakó esetében minimum 10 cm talajvastagságot kell biztosítanunk de egy fánlakónál viszont elegendő egy 2-3 cm is. A terráriumokba berendezésként fakérget, ágakat, köveket és élő növényeket is ajánlatos tenni. Ezeket a pókok saját elképzeléseik szerint át is rendezhetik, illetve a tárgyakat beszőve készítenek maguknak búvóhelyet.

Szaporításuk

A madárpókok tenyésztése több szempontból is fontos. Egyrészt a tenyésztő különleges élmény részese lehet a párzás és a pókok egyedfejlődésének megfigyelése során. Másrészt a fajok védelmében is fontos szerepet játszik, mivel a szaporulatok kereskedelembe kerülésével csökkenthető a vadon befogott álltok kereskedelme, így természetes élőhelyükön élhetnek tovább a madárpókok. A szaporítás legalapvetőbb feltétele a nemzőképes pár megléte, mely egy kifejlett hím és nőstény madárpókból áll. A párzás után nem ritka, hogy a nőstény megtámadja a hímet, időnként el is fogyasztja. A hím madárpókok ivarérettségük után nem sokkal egy úgynevezett spermahálót készítenek melyből utána feltöltik a párzáshoz szükséges spermaraktáraikat. A párzást követő időszakban a nőstény úgynevezett kokont (peteburkot) készít, ebbe helyezi nagyszámú, 100-3000 darab petéjét. Mintegy 7-8 hét után a peték kikelnek a peteburokban, úgynevezett előlárvákká alakulnak, melyek két vedlés után kerülnek juvenilis állapotba.